Napról-napra én is a vállalkozás küzdelmeit élem át, így jó látni, más vállalkozások hogyan jönnek létre a semmiből és mi vezethet el a bukáshoz.

A tömeg alapján és a sok fiatal résztvevőből azt is látom, hogy a válságok ellenére nem csökken a lelkesedés, mindig vannak olyanok, akik hisznek a sikerben és hajlandóak áldozni is érte.

Jared Schrieber, Magyarországon élő startup mentor és befektető a nyitó előadásában a Szilikon-völgy és kis országunk helyzetét hasonlította össze a kezdő vállalkozások szempontjából.

Mindkét régió körülbelül 10 millió főt számlál, de a hasonlóságok itt nagyjából véget is érnek. 
Amíg a Szilikon-völgyben egy vállalkozást elindítani csupán 500 dollárba kerül, a dolgozók már az induláskor általában részesedést, opciókat kapnak, a cégek számos módon juthatnak tőkéhez, a jogi környezet  jelentős garanciákat ad a befektetőtnek, addig kis hazánkban az állami segítségben reménykedünk és nem tesszük érdekeltté a kollégákat a közös cél elérésében.

Van azonban jó hír is. Kelet-Európában a cégek és általában az emberek sokkal inkább hozzászoktak a válsághelyzetekhez. Sokkal inkább hajlandóak küzdeni, így jobb környezetben jobbak (lennének) az esélyeik.

Egy panelbeszélgetésben előkerült a médiának a startup világban betöltött szerepe is, vagy inkább a startupokról kialakult hibás képpel kapcsolatosan. Sokakban az a felfogás él, hogy a fiatal programozók két csocsómeccs között ingyen kaját majszolgatva egyszercsak dollármiókért eladják a céget. Pedig a valóságban vér, verejték és könnyek között éri el a sikeres exitet az a néhány szerencsés, aki képes egy működő céget felépíteni.

Agnes Golya, a Forbes újságírója elmondta, hogy a kép árnyalása és a tanulságok miatt szívesen beszámolnának a bukáshoz vezető útról is, de nemigazán találnak olyan vállalkozót, aki névvel, arccal elmesélné, hogy mit is rontott el.

Hát igen, a kudarcaimat én sem tenném ki az ablakba.