Ma részt vehettem egy gyárlátogatáson az Eisberg gyáli üzemében, ahol Zoltan Gazsi nagyon érzékletesen mutatta be, milyen bonyolult és sérülékeny folyamaton megy végig a saláta amíg eljut az asztalunkra.
Zoli elmondta, hogy néha megkérdezi a látogatókat, melyik zavarja őket jobban, ha egy hajszálat vagy ha egy katicabogarat találnak a salátájukban? Mindenkit a hajszál zavar jobban, mert hát a katica olyan cuki. 🐞 Ha egy poloskát? 🕷️ Na akkor inkább a hajszál.
Pedig egy hajszál közel sem okozhat akkora galibát (fertőzést), mint egy bogár, ami mindenfélére rászáll és ezt most nem részletezném. 💩
Remélem nem erőltetett a példa, mivel én nagyon sokat foglalkozom adatokkal, adatminőséggel elgondolkodtam azon, mennyire így vagyunk a napi munkánk során is. Az általában kevésbé zavar bárkit, ha az adatai színes táblázatokban tárolódnak. Inkább legyen így, mint egy fekete dobozban, amit adatbázisnak hívunk. 🔲
Pedig fontos lenne, hogy ne engedjünk csak a látvány kísértésének. Az adatok mindig olyan összefüggéseket, történeteket takarnak, melyek elvontak, nem láthatók elsőre és csak alapos vizsgálat után dönthető el, hogy a termék jó vagy rossz, esetleg fertőzött.
Amikor aztán valamilyen fogyasztható, friss dolgot szeretnénk mutatni a menedzsmentnek, nagy a kapkodás és a bizonytalanság, hogy az eredmény tényleg befogadásra alkalmas-e? Persze ha színes a prezentáció akkor könnyebben befogadható lesz. De lehet, hogy nem az igazságot tükrözi. Vagy az is lehet, hogy tele van bogárral?
