Skip to Main Content

Content

Mit kell(ene) tenni a beilleszkedésért?
Pataki Dávid 2020.12.21

Minden cég, munkahely életében eljön az a pillanat, amikor fel kell venni valakit. Vagy azért, mert annyira jól csinálják azt, amit csinálnak, vagy azért, mert valakit pótolni kell. 

Mindezt azért, hogy kevesebb legyen a csapaton a terhelés. Valóban kevesebb lesz?

Talán először nézzük meg, mi mozgatja leginkább a munkáltatót. Először is találjunk gyorsan valakit, valaki megbízhatót, aki lehetőleg minél előbb termelni tud, tudja amit kell és nem kér sokat. Emellett köteleződjön el hosszú távra és legyen lelkes, hogy nálunk dolgozhat.

Az interjún nagyon jó dolgokat mond el a háeres meg az ügyvezető. Van itt minden jó, home office, cafeteria, sávos bérezés teljesítmény alapú előmenetellel, saját mobiltelefon és szeretet.

Ezzel szemben mi mozgatja a munkavállalót? Ha tapasztalt és dörzsölt, akkor szeretne több pénzt keresni, lehetőleg vezetői szerepre vágyik ahol nagyobb a felelősség és a céges autó. A tapasztalatot leszámítva ilyet könnyű találni.

Ha nem tapasztalt és rosszak az esélyei akkor leginkább arra, hogy felvegyék és bizonyíthasson. No meg elfogadják és szeressék. 

Tegyük fel, hogy a munkáltató és a munkavállaló hosszabb-rövidebb udvarlás után eljegyzik egymást, ha nem is örökre, de egy időre. Mi következik ezután?

Ahogy egy házasságban is, a mézeshetek elmúltával hamar eljön a kőkemény valóság. Mivel a munka sok - ezért került sor az egész interjúztatós hercehurcára - a munkáltató részéről egyre csak nő a nyomás, hogy teljesíteni kellene.

Ezzel párhuzamosan az új kolléga egyre inkább kétségbeesik. Mivel eleve sok volt a feladat, senki nem ér rá, hogy elmagyarázza neki, hogy is mennek a dolgok. Szerencsétlen bizonyítani szeretne, de fél, hogy csak bajt csinál. Elhatalmasodik rajta a magány és az értéktelenség érzése.

A munkáltató abban a tudatban van, hogy ő mindent megtett. Adott lehetőséget. Adott munkát. Adott mobiltelefont, iróasztalt, szeretetet. Valójában csak a lényeget nem adta meg. Bármiféle részletesebb leírást, videót, kézikönyvet arról, hogyan is mennek náluk a dolgok, hogyan lehet megszerezni a munkához szükséges hiányzó készségekeet.

Ráadásul aki elment, az se írt le többet egy A4-es oldalnál, meg egyébként is, annyi a munka, hogy ilyesmire nincs idő. 

Végeredményben pedig az új kolléga felvételével nem lett megoldva semmi.