Skip to Main Content

Content

A programozó, akit felvennék
Pataki Dávid 2021.02.01

Ha nem IT cégem lenne, akkor a cím is más lenne. Mondjuk a villanyszerelő, üzletvezető, szakács, akit felvennék, vagy valami ilyesmi. 

Vajon ennyire számít a szakma, a szakmai tapasztalat, vagy vannak dolgok, amik sokkal jobban számítanak?

Az én pályám úgy alakult, hogy viszonylag kevés olyan interjún kellett részt vennem, ahol én voltam az állásra jelentkező. Ezek a jelentkezések sem alakultak túl szerencsésen, bármennyire is vágytam egy jó állásra, ezért aztán viszonylag hamar vállalkozó lettem.

Hosszú évek után aztán újra kezdődtek az interjúk, de most már én ültem az asztal másik végén. Nehéz helyzet.

Sokan jelentkeznek egy állásra, teljesen változó korral, háttérrel, múlttal, jelennel és jövőképpel. Valahol mindenkinek megvan a saját értéke, értékrendje, mindenki dolgozni akar, de ahol és amit szeretne csinálni, ott nincs rá igény. Nehéz helyzet, mert ismerem az érzést. 

De mégsem vehetek fel bárkit, nem vehetek fel mindenkit, akkor mégis, ki az, akit felvennék?

Nagyon furcsa világ ez a mostani. Egyrészt szinte mindenhol elvárás az egyéves tapasztalat. No de hol lehet azt megszerezni, ha mindenhol elvárás? Azért legyen diploma is, de akkor miért elvárás a tapasztalat? Mert a diploma nem jelent túl sokat, csak egy keveset. Az oktatás elavult, lassú és rossz.

Aztán ott vannak a "fizzessélnagyonsokpénzt" és "programozó leszel pár hónap" alatt képzések. Szintén nem lesz meg az egyéves tapasztalat és fizettél nagyon sok pénzt, cserébe addig sem dolgoztál. 

Végül pedig ott vannak azok, akiknek már van x éves tapasztalata, ezért azt gondoljuk, hogy értik a szakmát és sok pénzt kérnek. Vajon itt sokkal kisebb lenne a munkáltató kockázata? Nem hinném. A tanulópénz jóval magasabb, a megszerzett rutin, tudás, pedig nemcsak gyorsíthatja, hanem éppen akadályozhatja is a már kialakult munkarendet, együttműködést.

A programozó, akit felvennék, eldöntötte, hogy abban a nagy univerzumban, amit informatikának vagy programozásnak hívunk, melyik vonatra száll fel. Ezt a döntését nem utazási irodák egzotikus ajánlatai alapján hozta meg, hanem megkérdezett több olyan embert, aki járt már ott, ahová a vonat megy.

A programozó, akit felvennék, tisztában van vele, hogy az informatika létező emberek valós problémáit igyekszik megoldani, amiért nem bitcoin jár. Ennek megfelelően akar és tud emberekkel kommunikálni, van empátiája, képes a problémákat, történéseket megérteni és ezekre megoldást kínálni. Ehhez még kódolni sem kellene tudni.

A programozó, akit felvennék, képes mindazt amit megtanul, megérteni, magában rendszerezni és rendszerben eltárolni, hogy aztán erre építeni tudjon. Ahogy ebben a rendszerben növekszik a tudás, úgy növekszik a képesség a megoldások felkínálására is, melyek közül az ügyfelek választhatnak.

A programozó, akit felvennék, alázatos. Tisztában van a probléma megoldó képességének mértékével és azzal, hogy valaha neki sem volt egyéves tapasztalata. Ezért segít mindenkinek mindenben, ahol csak tud és nem ugrik le a vonatról, amire felszállt, hanem folyamatosan halad, az egyre távolabbi cél felé.

Tehát a programozó, akit felvennék egy humánus, jó kommunikációs készségekkel rendelkező személy, aki nem a kifogást, hanem a megoldást látja egy felmerülő problémában. Alázatos és tisztelettudó a munkája és mások iránt. Munkamorálját a kitartás jellemzi és készséggel nyújt segítséget ott, ahol csak tud.